Az a tüzelő-berendezés, mellyel a konyhában az ételek sütésére és főzésére való meleget fejlesztjük. A tűzhelyeknek zárt tűzfészkük van és a meleget csatornákban kanyarogtatva hasznosítjuk. Két rendszert különböztetünk meg; nálunk és Ausztriában igen gyakoriak a melles tűzhelyek, melyet nálunk csikótűzhelyként ismerünk. Németországban, Franciaországban és Angliában pedig az asztaltűzhelyek terjedtek el. A csikótűzhely tűzfészkéből elszálló égéstermékek először a főzőlap alatt vonulnak el, és innen jutnak a főzőlap másik oldalán kiemelkedő sütőkbe. Az utóbbiakban az égéstermékek először szintén a főzőlapot melegítik fel, csakhogy a sütők nem a főzőlap felett, hanem az alatt vannak. A csikótűzhelyek kezelése és füstjárása könnyebb mint az asztaltűzhelyeké, azonban az utóbbiakban az égéstermékek kihasználása tökéletesebb. A takaréktűzhelyben kisebb-nagyobb üstöt is lehet beépíteni, a mosogatáshoz való víz felmelegítésére. A melles tűzhelyekben a vízüst a sütők mellett vagy felett, az asztaltűzhelyekben mindig a sütők mellett van.