Kemence

A kemence az egyik legősibb, ember által épített tűzhely, tűzrakóhely-típus. Általában sütésre, főzésre, aszalásra vagy egyéb élelmiszer-feldolgozásra használták őseink a mindennapjaikban. Tüzelőanyaga ma már szinte csak fa, az épület belsejében lévő kemence kéményhez csatlakozik, és a belső tüzelésűek az égéshez a helyiségbe bevezetett levegőt használják. Mostanság leginkább a kerti kemencéket kedvelik a megrendelők, amely készülhet sárból-vesszőből, téglából, vagy egyéb tűzálló anyagból. Lehet búbos kemence, vagy alagútkemence, mindez csak a megrendelőn múlik, ki mire szeretné használni, pizza, kenyér, vagy inkább a hosszabb sütési időt igénylő húsok elkészítésére -, ugyanis ez határozza meg az építendő kemence típusát.

Az sem mindegy, hogy hol fog állni. Ha túl messze van a háztól, vagy a kerti parti színhelyétől, akkor sokáig tart, mire az ételhez szükséges nyersanyagokat odakészítjük, illetve a család és barátok társalgásában sem tudunk részt venni. A hely kiválasztásánál még egy fontos szempont a lakóhely széljárása, ugyanis nem kellemes, mikor füsttel telik meg lakásunk. 

A KEMENCE BEÜZEMELÉSE

Az elkészült kemencének jó idő esetén 2-3 hetet száradnia kell. Ezt követően minden nap egy kis darab papírral egy marék fát a kemencében eltüzelünk. 4-5 nap múlva már 2-3 marék fával tüzelhetünk, majd folytatva a kíméletes szárítást kb. 10 -15 nap múlva rakunk nagy tüzet, mellyel kiégetjük a kemencét. Ezzel a beüzemelés megtörtént. Ha nem tartjuk be a fokozatos és kíméletes beüzemelési eljárást, a kemence könnyen szétrepedhet.

 

Tüzelésre – a jó illata miatt – a legalkalmasabb a bükk, vagy akácfa. Természetesen más fát is használhatunk, azonban a fenyő gyantatartalma miatt csak begyújtásra alkalmas. Régen gyakran használtak kukoricaszárat, szőlővenyigét, napraforgókórót, szalmát. Ezek az anyagok rendkívül jól és nagy lánggal égnek, a kemence falát hamar átmelegítik. Azonban ezeknél több hamu keletkezik, mint a keményfák tüzelésénél.